Baromfiudvar minden lakója nagy izgalomban volt. Most kelnek a kiscsibék. Gazdasszony sorban szedi kosárba a pihe-puha kicsiny, csipogó gombócokat, hogy, majd ha mind kikelt, visszaadja Tyúkanyó védő szárnyai alá. Addig bevitte a kosarat a meleg konyhába. Másnap reggelre nem maradt a fészekben más, csak egy-két tojáshéj darabka.
Az udvarban mindenki barátságosan fogadta a népes családot.
- Szerbusztok pamutkáim – így a kakas.
- Nicsak, mennyien vagytok – így a pulyka.
- Aztán semmi ricsaj! – így az öreg Bodri kutyus.
Szépen sütött a nap, kellemesen meleg tavaszi nap volt. A csibék vidáman csipegették a kínált reggelit. A kotlós éberen figyelte az apróságokat, és a körülöttük álló társaságot, nem leselkedik e valaki részéről, valamilyen veszély. Ha valamelyik nagyon közel merészkedett kicsinyeihez, azt felborzolt tollaival igyekezett megijeszteni. Senki nem kockáztatta meg, hogy belécsípjenek, inkább tisztes távolságban maradtak.
A napok gyorsan teltek. Egykettőre nyár lett. A kiscsibék bátran szaladgáltak az udvar lakói között.
Történt egyszer, hogy Bodri panaszkodott Tyúkanyónak, hogy az egyik kiscsibe mindig bepiszkítja az ivóvizet.
- Miért tenné? – csodálkozott Tyúkanyó – hiszen mi is nagyon szeretjük a tiszta vizet.
- Pedig így van, ahogy mondom, belemegy a koszos lábaival – erősködött a ház nagyra becsült őrzője.
- Melyikük volt?
- Én nem tudom, hiszen mind olyan egyforma.
- Legközelebb, ha meglátod, kérlek, szóljál!
- Rendben van.
A következő napon jött Bodri szólni.
- No, gyere gyorsan, most még lubickol is benne, pedig most cserélte ki a gazdánk.
Jaj, jaj, Tyúk anyó teljesen kétségbe esett. A hatalmas itatóban az ő kicsi gyermeke úgy bukfencezett, mint egy úszóbajnok.
- Gyere ki azonnal! – kiáltott rá
- Inkább te is gyere be mama! Nézd, milyen pompás fürdő.
- Átázik a tollad, és megfulladsz, azonnal hagyd abba!
- De mama, eddig egyszer sem ázott át.
- Nekünk ott a homokfürdő, nem hideg, és nem olyan nyirkos, mint az itató.
De bizony a kis haszontalan csemete nem volt hajlandó kijönni, tovább pancsikolt, addig, míg a víz szinte teljesen kifogyott az itatóból, ami benne maradt az pedig olyan piszkos volt, hogy senkinek nem volt gusztusa inni belőle. Akkor aztán elterült a napsütötte fal mellett.
Tyúkanyó fűhöz-fához szaladt tanácsot kérni. A kakas azt mondta, majd kinövi, a pulyka azt mondta, ő már látott mást is fürödni, Bodri csak morgott az orra alatt. Legközelebb megint futott Tyúkanyóhoz a hírrel:
- No, megint kezdődik, ott van megint, mocskolja megint.
Együtt szaladtak az itatóhoz. Sokkal több víz volt benne, mint eddig szokott. A gazda asszony észrevette, milyen gyorsan kifogy a víz, ezért jól megburította az edényt.
- Ó, jaj, mindjárt elmerül!
Az öreg, sokat megért kotlósnak ez már sok volt. Rémületében elkezdett rikácsolni. A pánik átragadt a baromfiudvar többi lakójára is. Olyan kiabálást, rikoltozást, ugatást nem hallott a világ, mint ami ott volt. Gazda is, gazdaasszony is ijedten futott ki.
- Tán valami ragadozó!
- Mi történt? Valami ragadozó fenyeget? – kérdezte a gazda Bodrit.
- A kiscsibe mindjárt megfullad – válaszolta a hű szolga.
- Melyik?
- Amelyik ott van az itatóban.
- Szóval te vagy az, aki mindig bepiszkítod a vizet – csípte nyakon a tettest az asszony – nos apjuk, itt az ideje egy kacsaúsztatónak, hogy ez a kis árva kedvére pacsálhasson.
- Kacsaúsztató? Árva? Kedvére pacsálhasson? Miről beszélsz, kedves gazdaasszony? – kérdezte Bodri, a kakas, a pulyka, és a többiek. Tyúkanyó nem tudott szólni, csak nézett.
- Egy szem kacsatojás volt csak, amit ki lehetett keltetni. Odatettem hát a kotlósom alá azt is. Itt van most, várja, hogy kacsa módjára élhessen.
Másnap akkora kacsaúsztató készült az udvar legvilágosabb részén, hogy többé nem kívánkozott az itatóban fürödni őméltósága, a baromfiudvar egyetlen kacsa lakója. Tyúkanyót rendre elfogta a rémület, amikor meglátta kedves csemetéjét a hatalmas víz kellős közepén. Ilyenkor bedugta a fejét a szárnya alá, hogy ne is lássa. Onnan kérdezgette azt, aki éppen arra járt, hogy – kijött már a vízből? Él még? Nem fulladt meg?
- De hiszen kacsa – volt mindig a kioktató válasz. Azt, hogy a kacsák miért vízben szeretnek fürdeni, Tyúkanyó fel nem foghatta