Nagymama Meséi

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Volt annak a királynak egy kisfia. Úgy hívták, hogy Jencike. Jencike esténként dajkameséket hallgatott. Azért hallgatott dajkameséket, mert a dajkája minden este mesélt neki, hogy hamar elaludjon. De Jencike soha sem tudott hamar elaludni, mert a mese mindig egy szörnyűséges sárkányról szólt, pedig a kis királyfi nagyon félt a sárkánytól. A dajka szerette volna, ha Jencike megbátorodik, ezért a mesék rendre róla szóltak, bátorságáról, nagy eszéről, melyek segítségével minden mesében legyőzte …

– Ez is be van írva a nagy könyvbe – erre ébredt vasárnap reggel Laci. Kisöccse még édesen aludt, nem ő mondta tehát. A szobában nem volt más rajtuk kívül. Laciban egész nap visszhangzott ez a kijelentés, és ilyen kérdések kavarogtak benne: Mi az a nagy könyv, hol van, mit írnak bele, ki írja bele, és egyáltalán mik vannak már beleírva? Majd Boritól megkérdezem, ő úgyis mindent tud, amit a tanító néni kérdez tőle – ezt tervezte el este lefekvéskor, és …

Egy hideg téli éjszakán az állatkert csendes, melegvizes medencéjében kis víziló született. Sokáig nem volt hajlandó a mamája mellől ellépni. Mindig szorosan az oldalához simulva járt-kelt. Mintha össze lettek volna nőve. Félénksége miatt elnevezték Nyuszinak. Tavasz beköszöntével már hallgatott a nevére. Szép lassan hozzászokott a látogatókhoz, olyannyira, hogy odament a gyerekekhez, és hagyta magát, megsimogatni. A gyerekekkel szoros barátságot kötött. Mindig azon az oldalon ment a kerítéshez, ahol kisgyerekek álltak. Vidáman rázta a fejét, fülét. Mókás bukfenceket produkált a medence …

Egyszer volt, hol nem volt, volt messzi vidéken egy pék. Ennek a péknek olyan kenyér-kovásza volt, hogy ha azzal sütött kenyeret, mindent betöltött a kenyér csodálatos illata. Márpedig mindig azzal sütötte a király asztalára való kenyeret. Senki más, az akkori időben nem tudott kenyeret sütni. Csak a királyi palota lakói ehettek, mert ez a pék, akiről mesélek, ott dolgozott. Nap, mint nap, dagasztotta a tésztát, fűtötte a kemencét, formázta a szakajtóba a cipókat. Mint már mondtam, más nem ismerte a …