Egyszer, egy napon késő este volt csak reggeli
Egyszer volt, hol nem volt, volt messzi vidéken egy pék. Ennek a péknek olyan kenyér-kovásza volt, hogy ha azzal sütött kenyeret, mindent betöltött a kenyér csodálatos illata. Márpedig mindig azzal sütötte a király asztalára való kenyeret. Senki más, az akkori időben nem tudott kenyeret sütni. Csak a királyi palota lakói ehettek, mert ez a pék, akiről mesélek, ott dolgozott. Nap, mint nap, dagasztotta a tésztát, fűtötte a kemencét, formázta a szakajtóba a cipókat. Mint már mondtam, más nem ismerte a …