- Nem nagy neked az a csizma? – kérdezte anyuka

- Nem baj. Tudod anyu, ez egy világlépő csizma.

- Eddig nem tudtam. Jó, hogy mondod. Most elmész benne világgá?

- Á, nem világgá megyek, csak Afrikába.

Sára egy- két lépés után már Afrika kellős közepén volt, egy sűrű őserdőben. Alig bírt menni, annyira sok minden állta útját. Meg a csizma is nehéz volt, és egyik a másikba mindig beleakadt. Olyan is volt, hogy a másik akadt bele az egyikbe. Sára hősiesen leküzdött minden akadályt. Ezer szerencséje, hogy a csizma soha nem dőlt fel, így a kislány mindig talpon tudott maradni. Az is igaz, hogy néha csak nagy erőlködés árán tudott visszakerülni álló helyzetbe, deréktól felfele. Még jó, hogy a sűrű erdő segítségére volt. Mindig akadt olyan, amibe meg lehetett kapaszkodni.

Közvetlenül mellette egy zsiráf legelt a fa lombjából. Nagyon hasonlított anyuka söprűjére. Afrikában sok furcsaság előfordul, még söprű alakú zsiráf is. Arra jött egy elefánt. Hopp, Sára felpattant a hátára.

- Miaúúú – mondta az elefánt, kimászott Sára alól, és felugrott a legközelebbi ágra.

A kislány egyre beljebb merészkedett a vad őserdőbe. Hú! Egy olyan hosszú kígyó tekergett előtte, hogy a vége egészen a kerti csapig ért, fel is volt rá csavarva. Hátra akart lépni, de a csizma nem lépett, mert beleragadt egy sárfoltba. Sára két karja úgy járt, mint a szélmalom, hogy az egyensúlyát visszanyerje. Ha anyuka közbe nem szól, sikerült volna.

- Sára, gyere be légyszives!

A kislány nem válaszolt, hiszen Afrikában nem halhatja anyuka hívását. Ahhoz, hogy fel tudjon állni, ki kellett lépnie a csizmából. Anyuka ismét hívta. Sára nem mozdult. Anyukának tudnia kell, hogy Afrikában van.

- Sára, ha szépen kérnek, akkor jönnöd kell, hiszen tudod!

Sára nem jött. Anyuka először azt hitte, hogy a kislánya engedély nélkül kiment az udvarból. A kulcs a helyén lógott, tehát a kapu zárva van.

- Gyere kislányom, elmegyünk a boltba. Előtte a játszótéren hintázol keveset.

- Sokat! Anyuka, sokat! – szaladt Sára mezítláb vissza a verandára.

- A csizma hol van?

- Afrikában – válaszolta a lányka huncut mosollyal.

- Vissza kell hoznod. Apukának kell a kertben.

- Ne most, menjünk gyorsan a boltba!

- Nem, nem. Most. Csak akkor indulhatunk el, ha a csizma a helyére került.

Sára szaladt a csizmáért. Ha anyuka nem veszi észre, bizony sárosan került volna a helyére. De észrevette. Anyuka mindent észrevesz. Sára most az egyszer sajnálta, hogy anyuka ilyen figyelmes.

A boltból hazajövet apuka is velük jött. Találkoztak vele, lejárt a munkaideje.

- Ki tisztította ki ilyen szépen a csizmámat? – kérdezte, amikor hazaértek.

- Én – válaszolta gyorsan Sára – tudod apuka, Afrikában jártam benne, és sáros lett.

Apuka puszival jutalmazta a csizmatisztítást. Sára elmesélte apukájának a világlépő csizma esetét.

- Én tudtam, hogy világlépő – mondta erre apuka – amikor kisfiú voltam sokat jártam vele a világot, de lehet, hogy nem ez volt az, hanem az én apukám csizmája, mert olyan nagy volt, alig bírtam benne lépni.

Ez pedig pont jó a lábamra.