Szerintem minden további esemény ebből az egyszerű kifakadásból származik. Lehet, hogy nem minden, de a többsége annak, ami történt.

Bence először még csak kicsikét félt a kakastól. A szomszéd néninek volt egy harcias madara. Mindig a kerítésen belül kísérte Bencét, ha ment valahova, neki-neki ugorva a hálónak. Bence nem csinált belőle nagy ügyet, de azért kellő távolságot tartott a kerítéstől.

Néha álmában is előbukkant, de akkor sokkal veszélyesebbnek mutatta magát.

Amikor ez a bizonyos kijelentés elhangzott, a kisfiú búslakodva ült a kisszéken. Nem érezte magát jól. Estére olyan magasra szökött a láza, hogy a szülei sürgősen ágyba fektették. Anyukája lázmérőt dugott a hóna alá.

Bence egyszer csak látja ám, hogy nyílik az ajtó, és bejön rajta a szomszéd néni kakasa. Mi történhetett vele, el nem tudta képzelni, mert legalább akkora volt, mint egy szekrény.

Rémületében a paplan alá dugta a fejét, de ott is látta a nagy madarat. Csőréből hideget és forróságot fújt egyszerre.

- Hess innen – kiáltott rá.

- Jól van, jól van, semmi baj – hallotta anyuka megnyugtató szavait, de őt nem látta a szobában, csak a kakast.

Olyan forróságot fújt az a haszontalan, hogy majd megsült szegény kisfiú, és olyan hideget, hogy vacogott a foga.

- Hess, menj haza – kiáltotta újra, de hiába, a kakas nem ment. Ott repdesett a szobába.

Sőt, még a takarót is felemelte, és megcsípte a fenekét. Igaz, hogy nem fájt, Bence mégis egy hatalmasat kiáltott, és elájult.

Mikor észhez tért, anyukát látta meg elsőnek, aki ott ült a karosszékben.

- Hol van a kakas? – kérdezte.

- Miféle kakas? – kérdezett vissza anyuka.

- Az előbb még itt volt, és meg is csípett.

- Nem volt itt semmiféle kakas. Az orvos volt itt, és adott egy szurit, mert nagyon lázas voltál.

Bencének nem volt semmi komoly baja. A mandulája volt piros. Hamar meggyógyult. De a kakastól most már nagyon félt. Nem csak a szomszéd néni kakasától, hanem minden kakastól. Sőt, még a tyúkoktól is.

A következő tavasszal a szomszédba kiscsibéket hoztak. Azokat szerette. Sokat nézegette őket a kerítésen keresztül, ha a kakas nem volt a közelben. Észre is vette a szomszéd néni Bencét, amikor így figyelte a csibéket.

- Adok egyet, hazaviheted.

- Az enyém lehet?

- Hát persze! – mondta nevetve a néni – ennivalót is adok, egy ideig elég lesz. Tanítani is lehet. Ha türelmes vagy, a kezedből eszik hamarosan.

Papírdobozban vitte haza.

Bence türelmes volt. Nem csak a kezéből evett hamarosan a csibe, de megtanította arra, hogy felugorjon az újára, kopogjon a doboz oldalán, ha elfogyott az innivalója. Arra is megtanította, hogy ha hanyatt fektette, úgy maradt egy ideig.

Nevet is keresett neki a naptárból. Flóri lett a neve. Ezt találta legjobban hozzáillőnek. Szépen gondját viselte. Mindig tiszta volt a doboza, amíg benne lakott. Hamarosan ki kellett költöztetni a patyolat tiszta dobozból. Kicsinek bizonyult. Apukával készítettek egy pazar kis udvart a csibe számára. Őszre olyan csodaszép madár lett Flóri, hogy nem győzött Bence gyönyörködni benne.

Egy valami zavarta Bence felhőtlen örömét, hogy Flóri nagyon hasonlított a szomszéd néni kakasára. De aztán rájött, hogy miért. Azért hasonlít rá, gondolta magában, mert az ő gyereke. Rá is sokszor mondták, hogy hasonlít apukára.

Biztos akart lenni a dolgában, ezért megkérdezte anyukát:

- Ugye azért hasonlít Flóri a szomszéd néni kakasára, mert az ő gyereke?

- Lehet, hogy az ő gyereke, de inkább azért hasonlít rá, mert Flóri is kakas.

- Kakas?! – Bence nagyon megdöbbent. Vegyes érzelmekkel érdeklődött tovább.

- Hogy lehet az, hogy nem veszélyes?

- Miért lenne veszélyes?

- Mert a kakasok veszélyesek, nagyon veszélyesek.

- Én nem így tudom. Látod, a tiéd sem az.

Annyit még elárulok, hogy azóta nem annyira fél Bence a kakasoktól, a tyúkoktól meg egyáltalán nem fél.

Még szerencse, hogy olyan nevet talált kedvenc állatának, ami így is jó neki, hogy kiderült róla, hogy kakas.

Flóri tudománya az idő múlásával gyarapodott. Már kukorékolni is tud.

Bár lehet, hogy azt nem Bencétől tanulta.